Középiskola Amerikában - into-s diákjaink beszámolói

Zátrok Bence, 2009/10 Amerika, Texas

 Miért pont ezt az országot/nyelvet választottad?

Természetesen én és a kortársaim többsége Amerikáról, pontosabban az USA-ról tud a legtöbbet, filmeken, zenéken, játékokon keresztül, évekig tanultuk az angol nyelvet is. Én személy szerint nagyon kíváncsi voltam mi a valóság abból, amit a filmekben lát az ember az amerikai életből, az angol nyelvtudásomat kipróbálni, tökéletesíteni akartam, végül pedig szerettem volna "önállósodni", "felnőni" ezalatt a program alatt, mivel nem találkozok a családommal, szüleimmel közel 10 hónapig.

Milyen a kinti iskola? Mik a különbségek a magyar iskolákkal összehasonlítva? (pl.: osztálylétszám, tárgyak, iskolai szabályok, menza, iskolai sportok, tanárok viselkedése, stb.)

Az itteni iskolák legfőképp abban térnek el a magyar változattól, hogy nincsenek fix osztályok, tehát nem ugyanazzal a 25-30 emberrel tölt el 4-6-8 évet az ember. Az amerikai történelem és angol nyelven (irodalomnak kell elképzelni) kívül minden tantárgy szabadon választott, és több mint 100 kurzust kínál az intézmény, amiben én tanulok.
Használják a kreditrendszert is, tehát meg van szabva, hogy milyen tantárgyból mennyit kell venni a tanulmányaink 4 éve alatt, azonban hogy milyen sorrendben, milyen speciális tantárgyat veszünk az csak rajtunk áll. Például a "science" tantárgy alatt mérnöki előkészítőtől az labormunkán át a pszichológiáig mindent hallgatható.
A tanulók létszáma óriási az otthonihoz képest, az iskolám kicsinek számít "mindössze" 2400 tanulójával és több mint 100 tanárával.
Oh, és természetesen a sárga iskolabuszok, mint az amerikai iskolák jelképei is jelen vannak.

Mennyire beszélted a nyelvet mikor kikerültél és mennyit fejlődtél?

Mielőtt elindultam Magyarországról, sikerült leérettségiznem angol nyelvből, emelt szinten jó eredménnyel, tehát az angoltudásomban magabiztos voltam. Ennek ellenére óvatosan használtam a nyelvet és 1-2 hónapba beletelt, amíg folyékonyan beszéltem a nyelvet akadozás nélkül. Mindenki szerint sokat fejlődtem azóta. Az, hogy az ember minden nap használja az angol nyelvet, hihetetlen módon fejleszti a képességeit, a képviselőm (a kedves nő, aki felügyeli az én és néhány másik diák ittlétét) saját bevallása szerint helybélinek tartja a nyelvtudásom. Ez természetesen nagyon jól esik és örülök neki, de az igazat megvallva mindig van és lesz hova javulni, ha angolról van szó.

Milyen a fogadó család?

A fogadó család nagyszerű. Az eddig itt töltött idő alatt második családdá váltak a számomra. Rengeteg érdekes dolgot csinálunk együtt és sosem volt problémánk, nézeteltérésünk. Bár a nézeteink nem mindenben egyeznek, nagyon kedvesek, nyitottak, toleránsak. Erősen vallásosak, de a kedvességük teljesen megváltoztatta a hívő emberek iránti nézeteimet, mondhatni a nyitottságuk nyitottabbá tett engem is.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Szabadidőmben szívesen találkozok a barátaimmal (közülük sokan szintén cserediákok) akár csak itthon, bár szigorúbb a család, tehát meg kell beszélni előre, hogyha el szeretnék menni valahová, ehhez már hozzászoktam. Szívesen látogatjuk a közeli nagyvárosokat, Dallas-t és Fort Worth-öt, mivel mindkettőben rengeteg az érdekesség és a látnivaló. Az angol nyelven íródott könyvek és az olvasás iránt fellángolt a szenvedélyem, valamint az iskolában írt rengeteg esszé megszerettette velem az írást, annak ellenére hogy viszolyogtam tőle mielőtt idejöttem. A fogadószüleim imádnak főzni és nagyon kíváncsiak voltak a magyar konyhára, valamint nekem is hiányoztak az otthoni ételek, ez okból is kezdtem el magamtól is főzni, amit ma már az egyik kedvenc hobbimnak tartok. Rengeteget fotóztam mióta idejöttem, több ezer kép várja a sorát a számítógépemen, hogy amint hazaérek megmutathassam őket a családomnak és a barátaimnak. Ezek mellett rendszeresen edzek is.

Utaztál-e az országon belül, és ha igen merre-kikkel?

Az országon belül az év második felében tervezzük a nagy utazásokat, ezek nekem majd a Mardi Gras meglátogatását jelentik New Orleansban, valamint utazás Louisiana-ba, Mississippi-be valamint tervezünk egy utat Washington D.C.-be is. Mivel Texas-ban lakok a környező nagyvárosokban sokat jártam, közöttük Fort Worthben, Dallasban, Arlingtonban, és Houstonban. Déli elhelyezésem ellenére a kedvenc helyem az USA-ban természetesen New York City, a város amely nevére rászolgálva valóban sosem alszik. Két alkalommal volt szerencsém 5-5 napot eltölteni ebben a hihetetlen városban és mindenkinek csak ajánlani tudom. Már csak a látnivalók miatt is megéri, de ami nekem igazán emlékezetessé tette, az a társaság volt. Tucatnyi országból ismertem meg cserediákokat mindkét alkalommal, rengeteg kultúrát ismertem meg rajtuk keresztül.

Mi hiányzik a legjobban Magyarországról? Van-e honvágyad, és ha igen, hogy birkóztál meg vele?

Természetesen a családom és a hozzám közelállók hiányoznak a legjobban. Az otthon ott van ahol a család, és bár itt kaptam egy második családot, az igazi Magyarországon van. Természetesen van honvágyam, gondolok a családomra minden nap. Ezzel a rengeteg barátom segít megbirkózni, valamint a rengeteg szép emlék, amit hazavihetek majd magammal.

Okozott-e valami nehézséget bármi a kint tartózkodáskor?

Valóban nem minden haladt zökkenőmentesen, az első napok voltak a legnehezebbek a beilleszkedés miatt. Olyan helyen nem nehéz félni, ahol senkit nem ismer az ember, nem ismeri a szokásokat és nem tudja mi hol van. Nagyon sokat segített az itteni emberek, köztük rengeteg diák vendégszeretete, segítőkészsége, a fogadó családom, valamint a szüleim is, akikkel rendszeres kapcsolatot tartok.
 

Van-e valamilyen olyan jó tanács, tapasztalat, amit megosztanál azokkal, akik most utaznak?

Ne féljetek akkor, ha kételkedtek magatokban a kezdeti nehézségek miatt. Mielőtt belefogtam sosem hittem volna hogy képes leszek egy évet 17-18 évesen Amerikában tölteni, hátrahagyni a barátaimat, de az itteni élmények és új barátságok kárpótoltak engem és titeket is kárpótolnak majd. Az itt töltött idő meg fog változtatni titeket. Mivel mindent, ami fontos nektek "elvesztetek" amikor idejöttök és előröl kell kezdenetek, rájöttök majd, hogy mi is az igazán fontos az életben, mivel valaminek csak akkor érezzük meg igazán az értékét, ha elveszítjük. A távolság ellenére sokkal közelebb kerültem a szüleimhez és rengeteget tanultam az életről. Mindenkinek azt tudom mondani, hogy hihetetlen élmény itt lenni. Nem könnyű, ezt senki sem tagadja, de amit nyer belőle az ember, minden percét megéri.


------------
Bence

Kiss Zsófia, Amerika Texas

Kiss Zsófia vagyok és augusztus közepe óta vagyok itt kinn az USA-ban (Lewisville, TX), lassan fél éve. Már csak 4 és fél hónapom maradt, mivel június közepén megyek haza, amit igazából várok is meg nem is. Nehéz lesz mindenkit itt hagyni, de ugyanakkor találkozhatok a családommal és az otthoni barátaimmal így 10 hónap után.

Azért választottam ezt az országot, mert egy másik kontinensen van, szóval másak a szokások, szabályok és mindenképpen angolt akartam tanulni, de már tudom, hogy jól döntöttem. Szerintem nagyon fontos legalább egy idegen nyelvet úgy elsajátítani, hogy azt bármilyen körülmények között egyszerűen tudd használni.

Az itteni iskolám hatalmas, több mint 4000 diák jár ide. Első napon nagyon izgultam, hogy hogy fogom megtalálni az osztálytermeket a tanórák közti 7 perces szünetekben, de végül minden simán ment. Mindenkinek 4 órája van, amik 90 percesek és minden nap egyforma az órarend, egyedül félévkor változik. Szerintem itt sokkal könnyebb az iskola, délutánonként szinte semmit se tanulok, ennek ellenére csak jó jegyeim vannak. Az iskolai szabályok kicsit szigorúbbak, viszont a közösségi élet nagyobb. Rengeteg sportolási lehetőség van reggel és délután, továbbá, suli után különféle klubokhoz lehet csatlakozni.

Úgy érzem, sokat fejlődtem mióta itt vagyok. Szinte mindent megértek és akármikor ki tudom magam fejezni, sokkal folyékonyabban, mint fél éve.

A fogadócsaládommal nagyon nagy szerencsém volt. Mindkét fogadószülőm fiatal és nagyon jól kijövünk egymással, sokat segítenek nekem. Hétvégenként mindig csinálunk valamit együtt, meg persze a barátaimmal vagyok. Másfél hónap után találtam meg azt a baráti társaságot, akikhez úgy tényleg kötődöm, azóta is rengeteg közös élményem volt velük.

Utazni még nem utaztam messzire, viszont itt a közelben nagyon sok helyen jártam már. Nem sokára megyek Hawaiira, amit nagyon várok.

Őszintén szólva, nekem hiányzik Magyarország, de nincs honvágyam, úgy értem nem akarnék most hazamenni, mert nagyon jól érzem itt kinn magam.

A szerintem legfontosabb dolog, hogy jól teljen ez az egy külföldön töltött tanév, a mindenre való nyitottság és az idegen szokások elfogadása, még akkor is ha neked az annyira nem szimpatikus. Továbbá fontos a sport, mert ott tudsz igazán barátokat találni. Szóval, légy bátor, és egy felejthetetlen évben lesz részed!