Középiskola Új-Zélandon - angol nyelvtanulás anyanyelvi környezetben
Nógrádi Borbála élménybeszámolója Új-Zélandról (Kaiapoi)
Alapvetően az angol nyelv megtanulása miatt jutott eszembe külföldön tölteni egy tanévet. Új-Zélandról gyönyörű képeket láttam, vonzott a természet, a sportolási lehetőségek, a távolság és, hogy nem akármikor adódik az ember életében, hogy eljusson Új-Zélandra.
Mikor kimentem az angolt már évek óta tanultam, de nem igazán beszéltem. Sosem voltam rákényszerítve, hogy használjam. Az elején nehézségeim voltak a megértéssel, de elég hamar belejöttem. A családom, tanárok és a diákok figyeltek, hogy érthetően beszéljenek, amikor velem beszéltek. Akárhányszor visszakérdezhettem, és kijavítottak ha valamit rosszul mondtam. Kint nagyon sokat fejlődött az angolom, mertem beszélni, mindent el tudtam magyarázni, megértettem magam. A nyelvtanom is sokat javult. És a diákkörnyezetben sok szlenget is tanultam.
Az új-zélandi iskolák és a magyar iskolák között különbség van gyakorlatilag mindenben: a tantárgyrendszerben, melyik tantárgyból mennyit és mikor kötelező tanulni. A tanórákon nem feltétlen egy évfolyamból való diákok ülnek, mintahogy az „osztályokban” minden évfolyamból vannak diákok (ez az „osztályfönöki órán” nyilvánul meg igazán). A 45 perces órák között 5 perces szünetek vannak, csak a teremváltás céljára és van egy órás ebédszünet. Menza nincs. A diákok otthonról hozzák az ebédet vagy a büfében veszik.
A szerdai tanítási nap rövid. Az a sport nap. A legtöbb diák űz valamilyen sportágot, tagja valamilyen klubnak. A tanárok viselkedése személy és tantárgy függő. De többnyire mindegyik nagyon segítőkész, különösen a cserediákokkal. Bármikor lehet hozzájuk fordulni. Az iskolai szabályokat szigorúan betartatják. Egyenruhát a legtöbb iskolában kötelező viselni. Ha nem megfelelő az öltözeted, hazaküldenek.
A fogadócsaládom nagyon kedves volt és segítőkész. Bármilyen problémámmal fordulhattam hozzájuk. Sok időt töltöttem velük és nagyon jó volt a viszonyunk. Még most is tartjuk a kapcsolatot és tudom, hogy bármikor szívesen látnának megint.
A szabadidőmben sokat voltam a családommal, illetve barátokkal (más cserediákokkal és új-zélandi diákokkal is). Sétáltunk, bementünk a városba vagy főztünk egymásnak a saját nemzeti ételeinkből. Ezen kívűl még olvastam, tévétnéztem a családommal, játszottam a kisöcsémmel.
Többször utaztam az országon belül. Többször az INTO szervezésében, de voltam a családommal és egy cserediák barátom családjával, illetve iskolai kajak táborral is. Az INTO-val egyszer körbeutaztuk a déli szigetet és elvittek egy másik alkalommal az északi szigetre egy rövid táborozásra.
Egész kinn-tartózkodásom alatt egyszer volt csak honvágyam, a kétnapos táborban rögtön megérkezésem után. Akkor már nem voltam az itthoni családommal és még nem ismertem meg a kinti családomat. Ez a köztes állapot kicsit elszomorított, de mihelyst megérkeztem a fogadócsaládhoz rendbe jöttem. Barátságosan fogadtak, családtagként. Tudtam, hogy mindenről beszélhetek majd a fogadó mamámmal és segíteni fog, ha szükségem lesz rá.
Nehézséget egyedül a hazajövetel okozott. Nem akartam otthagyni az új barátaimat, az ottani családomat.
Én nagyon élveztem a kint töltött évemet. Sok tapasztalatot szereztem, önállóbb és magabiztosabb lettem, megtanultam angolul. Sok újat és szépet láttam. Ajánlom mindenkinek, aki teheti. Megéri.
Annak pedig, hogy jól érezd magad, szerintem az a titka, hogy nyitott, befogadó, érdeklődő és alkalmazkodó legyél.
Vágvölgyi Nikolett élménybeszámolója Új-Zélandról
Kedves Leendő Cserediák! Vágvölgyi Nikolett vagyok és 2007 júliusától 2008 júliusáig voltam Új-Zélandon cserediák. Az egész kalandom úgy kezdődött, hogy rátaláltam az into-ra. Előtte már nagyon régóta játszadoztam a gondolattal, hogy vajon milyen lehet egy évet egy idegen országban eltölteni, megismerkedni a kultúrájával, megtanulni a nyelvet, új barátokat szerezni.
Elhatároztam, hogy Új-Zélandra fogok utazni. A szüleim persze először aggódtak, de az into segítségével egy nagyon jó helyre és nagyon jó családhoz kerültem. Fantasztikusan jól ereztem magam!!!
A családom szuper volt, jobb nem is lehetett volna, nagyon hamar sikerült beilleszkednem, és nagyon megszerettem őket. Úgy kezeltek engem is, mint Alexet, a „húgomat”. A családdal közös volt az érdeklődési körünk, minden összepasszolt!
Az iskolába is hamar beilleszkednem, sok barátot szereztem a többi cserediák közül is. Rengeteg programunk volt az iskolában és azon kívül is. Rengeteget kirándultunk, elmentünk A Gyűrűk Ura forgatási helyszíneire is, voltunk egy hosszú kiránduláson a déli szigeten, rendeztünk közös főzőesteket, ahol mindenki, a saját országára jellemző ételt főzte. Nagyon jól ereztem magam, és hihetetlenül gyorsan elrepült az idő!!!
Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az Új-Zélandon töltött évem volt az eddigi legnagyobb élményem egész eletemben.
Üdv: Niki
