Nagy magabiztossággal érkeztem meg, tekintve hogy kiutazásom elött érettségiztem le angolból, így úgy éreztem, nem lesz nehéz dolgom. Persze már az első pillanatban megtapasztalhattam, hogy van még hova fejlődni. Emlékszem az első találkozásnál alig értettem a host apukámat, olyan gyorsan beszélt. Év elején mikor tévét néztünk, még angol feliratott kellett használnom, mert túl gyors volt minden. Ma már kifejezetten zavar, már nem is használom, illetve az amerikaiak megértse se jelent próblémát. Sokkal gyorsabban beszélek angolul, rengeteget bővült a szókincsem és könnyebben is értem meg őket.
Ha egy szóval kellene jellemeznem a host családom és a köztem lévő kapcsolatot akkor az a tökéletes. Második családra leltem bennük, első pillanattól kezdve családtagként tekintettek rám. Minden igyekezetükkel azon vannak hogy felejthetetlenné tegyék nekem ezt az 1 évet, plusz a szeretet és a törődés amit kapok tőlük elfelejteti velem minden honvágyamat.
Szerencsésnek mondhatom magam mivel Kansas legnagyobb iskolájába járhatok, ahol több mint 2000 diák tanul. A suli 8:00-kor kezdődik, és 15:10-kor ér végét. Az órák 50 percesek, 7 percesek a szünetek, és a 4. óra után van egy 40 perces ebéd szünet, amikor bárki elhagyhatja az iskolát, elmehet ebédelni, de a következő óra kezdetére visszakell érni. Minden órára pontosan kell megérkezni, ezt nagyon szigorúan nézik. Rengeteg sport közül lehet választani, mint például amerikai foci, baseball, kosárlabda, futás, golf, bowling, birkózás, röplabda. Én a tenisz csapatot erősítettem.
A legtöbb diáknak van autója, így a legtöbb amerikai iskola külön parkoló hellyel is rendelkezik, de persze a legtöbb diák az amerikai filmekből ismert sárga iskolabusszal utazik.
A jegyeket valóban nem számok, hanem betűk jelzik. A tanárok és a diákok is nagyon segítőkészek, érdeklődőek.
Valószinüleg mindenkiben ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg mikor szóba kerül az 1 év tanév külföldön: Hogy fogom bírni a családom és a barátaim nélkül? Lesz honvágyam?
Minden ember más. Magamat sorolhatom a legnagyobb honvággyal rendelkező emberek közé kiskorom óta, de Amerikában egyszer se jutott eszembe a gondolat, hogy haza akarok menni. Annyi élmény és új dolog fog érni, hogy időd se lesz a honvágyra. 1 év kaland, ami megfogja változtatni az életed. Én személy szerint nyitottabb lettem, sokkal könnyebben barátkozom, illetve nyílok meg az emberek előtt.
Ez előtt az 1 év előtt ha bárki azt mondja nekem, hogy 18 évesen 1 évet kint töltök egy teljesen másik országban, ahol az emberek is ismeretlenek, a családom és barátaim nélkül, megmosolyogtam volna. Minden kezdet nehéz, belevágni valamibe szintén.
Az angol tudás mellett önállóságot, tapasztalatot, barátokat kaptam, amik egy életre szólnak. Sokkal közelebbi lett a kapcsolatom a szüleimmel, testvéreimmel. Az igaz barátaim, a nagy távolság ellenére is megmaradtak, és minden pillanatban számíthatok rájuk.
