Nem sokáig kellett keresgélnem, rátaláltam az INTO-ra. Már a honlapról is megbízhatóság tükröződött, de az első személyes találkozó után éreztem igazán, jó helyen vagyok.
Hosszas, de zökkenő mentes utazást követően érkeztem meg New Yorkba, ahol 4 napot töltöttem az orientációs táborban. Szavakkal leírni nem lehet, és nem is érdemes ezeket a napokat. A Broadway villogó plakátjai között sétálni, a Central Park mókusai között andalogni, vagy a Szabadság szobor és New York nyüzsgő forgataga közt merengeni egy hajón úgyis leírhatatlan. Gyorsan elteltek a napok, és újabb izgalmaknak néztem elé, elindultam a fogadó családomhoz.
Amennyiben a fogadó családomat egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám: tökéletes! Megérkezésem napjától kezdve családtag voltam. Nem cserediák, nem külföldi, nem vendég, családtag! Szerettek, támogattak, és fél év alatt egyetlenegy probléma se volt közöttünk. Minden egyes percet bearanyoztak a cseretesóim csíntevései (amikben, persze partner voltam), a közös sütkérezések, filmezések, táncolások, kártyázások. Egyetlen percre sem hagyták, hogy a honvágy eluralkodjon rajtam és ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Az iskolai klubbok szerves tagja lettem, erősítettem a futócsapatot és a színjátszó kört is. Rengeteg barátra tettem szert a világ összes tájáról (pl. Montenegró, Németország, Thaiföld, Kazahsztán, Brazília) és többségükkel a mai napig nagyon szoros maradt a kapcsolatom.
Életem legemlékezetesebb időszaka volt, soha egyetlen pillanatra nem bántam meg a döntésemet. Rengeteg dolgot tanultam meg, többek közt önállóságot, nyelvet, nyitottságot és az utazás iránt érzett lelkesedésem sem hagyott alább, sőt egyre nagyobb lánggal ég bennem. A világot szeretném körbejárni és mindenhol annyi élményt, annyi barátot és nevetést begyűjteni amennyit Amerikában sikerült.
Köszönöm Into, hogy magvalósítottátok nekem ezt az álmot!
