Azért választottam az Egyesült Államokat, mert számomra az egyik legfontosabb szempont az angol nyelv elsajátítása volt.
Őszintén szólva, én az elején kissé aggódtam, hogy az iskolában majd sok nehézségem lesz, de szerencsére semmi problémám nem volt. Sosem kellett magolni, minden dolgozatnál használhattad a jegyzeteidet, és a jegyed nagy részét a házi feladatok és órai munkák beadása alkotta. Az első hónapban talán volt néhány problémám a feladatok szövegének a megértésével, főleg a természettudományos tantárgyaknál, hiszen gyakran a magyar fordításból sem értettem sokat, mikor a DNS-ek replikációjáról tanultunk. De a Sztaki és a Google fordító akármikor készen álltak segíteni nekem. Ez azóta már teljesen megváltozott. Év elején írtam egy szintfelmérő tesztet Személyes Pénzügyek órán, amit a félév végén újra meg kellett írnom, és itt érzékeltem leginkább a fejlődést. Először 4 órámba tellett a teszt megírása az ismeretlen szavak tömkelegének lefordítása miatt, majd másodjára 1 óra alatt könnyen végeztem! És persze végül már minden órán szinte mindent megértettem, a barátnős fecsegésekkel, viccekkel és dalszövegek megértésével sincs semmi gondom. És ami szerintem a legviccesebb az az, hogy amikor véletlen nem értettem valamit, arra a helyzetre pedig kifejlődött, egy bólogatós mosolygásom, ami teljesen olyan álcát ad, mintha érteném, miről van szó.
Az iskolában minden nap 7 órám volt, ami a hét összes napján ugyanaz. 8:15-kor kezdtünk és 3:15-kor volt vége a napnak. 3 kötelező tantárgyat kellett felvennem, ami Angol, Matek, és Amerikai Történelem voltak. A maradék 4 tantárgyat szabadon választhattam ki. Én Spanyolt, Biotechnológiát, Énekkart és első félévben személyi pénzügyeket, második félévben pedig tesit vettem fel. Minden tanárnak megvoltak a saját osztályai, szóval minden szünetben a szekrényemhez mentem (mint a filmekben), fogtam a szükséges könyveket, és a megfelelő tanterem felé vettem az irányt. Minden tanárom nagyon aranyos, kedves, segítőkész volt és nagyon jó kapcsolatuk volt az összes diákkal. Ami engem kicsit meglepett, hogy nem volt visszabeszélés. Még a legrosszabb srácok is elhallgatnak, ha a tanár rájuk szól. Mint már mondtam, én egy alacsony létszámú iskolába jártam, így a legmagasabb létszámú osztályom körülbelül 20 fő, volt a legalacsonyabb pedig 6 fő.
Nekem mindkét fogadószülőm tanárként dolgozott az iskolában, és a fogadóanyukám még tanított is, amit nagyon szerettem. Én nagyon szerencsés voltam a családommal, mert hihetetlenül aranyos, barátságos, vicces és programkedvelő emberek. Sosem unatkozunk, mindig volt mit csinálni. A kishúgommal volt néhány apróbb problémám, de megtanultuk eltűrni egymást. És nektek is tanácsolnám, hogy ha úgy döntötök, hogy belevágtok ebbe a kalandba, akkor valamilyen szinten toleránsnak kell lennetek, hiszen teljesen új és más emberekkel kell együtt élnetek. Legyetek türelmesek, és próbáljátok elfogadni mások (esetleg furcsa) szokásait, és életmódjukat.
A szabadidőmet leginkább a sportok töltötték ki, röplabdáztam és kosárlabdáztam, tavasszal pedig atlétikáztam. Emellett nem túl sok szabadidőm és energiám volt hét közben mást csinálni, de hétvégente általában mindig csináltam valami szórakoztatót. Pizsamaparty a barátnőimmel, vásárlás egy közeli nagyvárosban, mozizás, éttermezés, túrázás és meccsnézés. Bár egy mozgalmas hét után sokszor azt sem bántam, ha nem volt mit csinálnom, és csak olvasgatok, tévézek, kapcsolatot tartok az otthoniakkal vagy gitározni tanulok, amit Amerikában kezdtem el és nagyon élveztem. A családommal sokszor utazgatunk közeli helyekre, de a tavaszi szünetben egy igazi nagy utazásra mentünk. Hawaii-n töltöttünk egy egész hetet.
Szerencsére én nem vagyok valami nagy honvágyas típus, de azért ez a 10 hónap néha rajtam is kifogott. Ami legjobban hiányzott, az a magyar kaja. Lehet, hogy most azt hiszitek, hogy csak viccelek, de egy jó kis pörköltért, vagy halászléért ölni tudtam volna! Anyukámat már előre értesítettem, hogy mit szeretnék enni, amikor hazaérek! És ami még hiányzott, az a szociális életem. Itt a velem egykorúak egyáltalán nem járnak ki, sokkal inkább a szüleikkel töltik a szabadidejüket, amivel természetesen semmi gond sincs, de nekem hiányzott a sok idő, amit a barátaimmal tölthettem. Talán ez okozta nekem a legnagyobb nehézséget! De szerencsére az otthoniakkal Skypeon és Facebookon keresztül tartani tudtam a kapcsolatot, és tudtam, hogy amikor hazamegyek sem lesz semmi probléma a visszailleszkedéssel. Ettől nektek sem kell tartanotok!
Mindenkinek kívánok sok szerencsét, és akármilyen kérdésetek van, én nagyon szívesen válaszolok. A nevem alatt megtaláltok a facebookon, vagy az emailemen: szucsanvikaa@yahoo.com. És ha van kedvetek, és szeretnétek többet megtudni az élményeimről, nyugodtan olvassátok el a blogom. http://vika.ingyenblog.hu/
Üdv!
