Általános iskola óta tanulok angolt, szóval, amikor eldöntöttem, hogy ki szeretném próbálni az egy éves cserediák programot, természetes volt, hogy olyan országot fogok választani, ahol angolul beszélnek. Az USA mindig is olyan utazási célpont volt számomra ahova minden áron el akartam jutni. A nővérem is ugyan ezt a programot végig csinálta két éve az USA-ban, és csak pozitív tapasztalata volt. Így igazából nem is volt kérdéses, hogy én is ide jövök.
Az én iskolám elég nagy volt, 3 épületből áll, abban az épületben ahol én voltam, csak 11.- és 12.-es diákok voltak, 1800-as létszámmal. Ebből kifolyólag az épület is óriási volt, de minden logikusan volt elrendezve benne, szóval nem volt nehéz megtalálni az osztálytermeket. Amerikában, amikor valaki az „osztályról” beszél, akkor az egész évfolyamról van szó, mivel nincsenek úgy osztályok, mint Magyarországon. Minden órán más diákokkal voltam. Saját magam állíthattam össze az órarendet, ez nekem nagyon tetszett. Az iskolában rengeteg lehetőség közül lehetett választani. A tanárok, legalábbis az én tanáraim, nagyon nyitottak voltak, és közelebbi kapcsolatuk volt a diákokkal, mint otthon. Nagyon sok sportolási lehetőség volt, és ráadásul a sportok benne vannak az órarendben, szóval fel lehetett őket venni, mint egy órát. Én benne voltam az úszócsapatban, és nagyon szeretem. Az utolsó órám az úszás volt, és amikor nem volt versenyszezon, akkor csak 90 perces edzés volt, mint egy normális tanóra, de amikor voltak versenyek, akkor két és fél órás az edzést tartottak. Mivel minden órán más diákokkal voltak, elég nehéz így bárkit is úgy igazán megismerni, ezért is nagyon jók a sportok. A legjobb barátnőim nekem az úszócsapatból voltak, ebédnél is általában 8-10-en ültünk együtt az úszócsapatból. Én általában vittem magamnak ebédet, de amúgy sok fajta ételből lehetett választani. Voltak különböző fajta kis „éttermek” az ebédlőben. Volt egy szendvics bár, egy grill étterem, még Pizza Hut is.
Amikor kijöttem, nekem már meg volt az angol középfokú nyelvvizsgám, és volt egy biztos nyelvtudásom. Természetesen azt tudtam, hogy volt egy elég erős akcentusom. Úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtem, főleg a szókincsem, meg rengeteg új kifejezést tanultam, és természetesen sokkal gyengébb lett az akcentusom. A tanáraim amúgy megdicsérték az angol tudásomat.
A fogadó családom egyszerűen kifogástalan volt. Egy fiatal házaspár, akiknek még nem volt saját gyerekük, és engem teljesen családtagként kezeltek. Bármiben segítség kellett, tudtam, hogy rájuk számíthatok, mindig gondoskodtak róla, hogy ne unatkozzak.
Szabadidőmben általában barátnőkkel voltam, vagy a fogadó szüleimmel csináltam valamit. Nagyon ritkán volt olyan hétvégém, amikor nincs semmi program, sőt szinte nincs is olyan. Amikor a barátnőimmel voltam, akkor a fogadó szüleimnek mindig tudniuk kellett róla, hogy merre járunk.
Voltam a New York-i táborban, ahol a legtöbb diák részt vesz a program kezdetén. Hihetetlen volt, ott lenni New Yorkban, tényleg olyan, mint a filmekben. Nagyon sok mindent láttunk, voltunk a Central Park-ban, elmentünk a Szabadság szoborhoz, természetesen a Time Square se maradhatott ki. Aztán karácsonykor a fogadó szüleim is elmentünk New Yorkba, mert a fogadóanyukám nővére ott lakik, és velük töltöttük a karácsonyt. De úgy döntöttünk, hogy kocsival tesszük meg ezt a nem rövid utat, hogy több mindent lássak. És meg kell mondjam megérte. Nagyon sok mindent láttam az út során, csak hogy nagyobb dolgokat említsem, Smoky Mountains, Washington D.C, Philadelphia és még sok más. Ráadásul New York is teljesen más volt, mint amikor nyáron láttam, mivel most ünnepi díszben fénylett. Csodálatos volt. Az óriási karácsonyfa a Rockefeller előtt, a díszesebbnél díszesebb üzletek a 5th Avenue-n, a Time Square-en láttuk a nagy labdát amit Szilveszterkor leengednek. Tényleg hihetetlen nagy élmény volt. Mivel itt laktunk Dallastól fél órára, ott is voltunk sokszor. Dallas is nagyon szép, sok érdekes dolog van itt is. Tavaszi szünetben elutaztunk a Mexikói-öbölhöz, Galveston nevű szigetre. Gyönyörű volt a part, és olyan jó idő volt, a víz kicsit hűvös volt, de tudtunk fürdeni. Április vége fele, május elején mentünk el Las Vegas-ba meg Kaliforniába.
Természetesen a családom meg a barátaim nagyon hiányoztak. Van akinek rosszabb, van akinek jobb, hogy ha ilyenkor többet beszél az otthoniakkal, nekem személy szerint nagyon sokat segített. Mindig tudtam, hogy mi történik otthon, és ők is tudják, hogy mi volt velem. Még az is nagyon sokat segített, hogy a fogadócsaládommal nagyon jól kijövünk.
A leendő cserediákoknak csak annyi a tanácsom, hogy legyetek nyitottak mindenre. Nem szabad semmitől sem elzárkózni, és ha tudtok, csatlakozzatok egy sportcsapathoz.
Kiss Nóra
