A helyi gimnáziumba jártam, ahol rajtam kívül még 300 diák koptatta a padokat. Én nagyon szerettem az iskolát, a tanárok segítőkészek, az órák izgalmasak voltak, mivel csak olyan tantárgyakat vettem fel amik érdekeltek.
Nekem mindennap ugyanazok voltak az óráim, és a tesivel együtt összesen hét tantárgyat tanultam.
Kinnt, a klasszikus tantárgyak mellett több kreatív dolgot ki lehetett próbálni. Én például megtanultam hegeszteni, de voltak barátaim, akik gokartot építettek és voltak olyanok, akik fotózni jártak. Az én két kedvenc órám a fizika és a közgazdaságtan volt. Fizikán nem tanultunk annyit, mint Magyarországon, viszont sokkal többet kísérleteztünk. Egyszer egy katapultot is építettünk, amivel egy golflabdát több száz méterre ellőttünk. Közgazdaságtanból nem a klasszikus tananyagot vettük, hanem inkább arra koncentráltunk, amire még szükségünk lehet az életben. (pl. családi költségvetés elkészítése, egyetemi tanulmányok finanszírozása stb)
Az órák 56 percesek voltak a szünetek pedig 4 percesek, kivétel a reggeli és az ebédszünet. Ez az idő arra volt elég, hogy átérjek az egyik teremből a másikba. Az ebédszünetben én a menzán ettem, ahol barátságos áron egész finomakat lehetett enni.
Suli után a diákok általában sportolni jártak. Egy évben négy sportszezon van és mindig más sportot játszanak a diákok. Én kosárlabdáztam (a kosárszezon kezdete novemberben volt). Amerikában az iskolák nagyon komolyan veszik a sportokat. Nem szeretik, ha hiányzol az edzésről, vagy ha lazsálsz edzéseken. Cserébe nagyon sok barátot szerezhetsz, tisztelni fognak a többiek, és lefogyhatod a menzán meg a Mekiben felszedett kilókat.
Nekem nagyon nagy szerencsém volt a fogadócsaládommal. Nagyon jól kijöttünk egymással és még most is tartjuk a kapcsolatot. A fogadószüleim előttem többször is fogadtak már cserediákokat, emiatt nagy tapasztalatuk volt a kamaszgyerekek kezelésében, így könnyebben meg tudtuk oldani a konfliktusainkat. A fogadószüleimnek 4 gyereke volt, akiből 3 már nem élt otthon, a fogadóhúgom pedig 6 éves volt. Vele az elején elég sokat vitáztam, de a végére már jól kijöttünk egymással.
A kinti családom nagyon vallásos volt, emiatt minden héten jártam velük templomba. Kint a templom nem csak a vallásról szól, hanem a közösségről. Én több emberrel is jóban lettem itt. Ezen felül felkértek, hogy arra a fél évre én legyek a templom hangtechnikusa, ami örömmel elvállaltam, mert az itthoni suliban is nagyon szívesen hangosítottam iskolai előadásokat és volt tapasztalatom a keverőpult meg egyéb berendezések kezelésében.
Amíg kint voltam többször utazgattam a környéken A családommal körbejártam Oregont, ezen kívül még jártam a kinti iroda által szervezett 4 napos úton San Franciscóban és a templomi cserkészekkel Seattle-ben. Ezek mind meghatározó élmények voltak számomra. Az amerikai szervezet minden hónapban szervezett valamilyen helyi programot az oregoni diákoknak Több mint 30 nemzetiségű cserediákkal találkoztam, érdekes társaság tagja lehettem.
Összességében nagyon élveztem ezt a félévet és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki.
