Az ötlet az egyik akkori évfolyamtársamtól jött, aki ugyanígy egy tanévet töltött Németországban. Rengeteget kérdeztem őt, hogy hogy érezte magát amíg kint volt és csak támogatni tudta az ötletet, hogy jelentkezzek én is. Mivel általános iskolás korom óta tanulok németül, nem csoda, hogy ’Németország-freak’ lettem. Mit jelent ez? Mindent tudni akartam az országról, hogy miben tér el a német hétköznap a mi megszokottunktól, mit csinálnak másképp. Ezelőtt még egyáltalán nem jártam német nyelvet beszélő országban, így még inkább jönni akartam.
Természetesen, én is, mint minden német diák, a hétköznapjaim nagy részét iskolában töltöm. Németországban semmi sem olyan kötött, mint például nálunk az iskola kezdése, ill. befejezése. Itt ez mindig más dátumra esik. Valamint a tanítás sem mindig a megszokott 8 órakor kezdődik. Az én iskolámban 7:35-kor kezdődik a tanítás és átlagosan napi 6-8 órám van, de pl. hétfőn 10 órám van, ami azt jelenti, hogy kb. 17:00-kor érek haza. Mivel én 11. osztályba járok, ami már Németországban úgynevezett Oberstufe-nek, tehát felsőfoknak/szintnek számít, nincsenek állandó osztályok, hanem különböző csoportokra vagyunk osztva, amelyeknek létszáma nagyjából megegyező, 15-20 fő.
Először tartottam tőle, hogy hogy fognak fogadni az iskolában, de nem kellett ettől félnem, hiszen már az első nap nagyon nyíltak voltak felém, és barátkoztak velem.
A tanárok is rendkívül kedvesek, és figyelembe veszik, hogy Te nem német vagy, hanem cserediák.
Amikor kijöttem Németországba, egész jól beszéltem már a nyelvet, ami azt jelenti, hogy középfokú nyelvvizsgát szerezhettem volna. Igaz, először akadtak problémáim a megértéssel illetve egy kicsit a kommunikációval is, hiszen az embernek fel kell vennie egy másik ország ritmusát, szokásait. Fél éve vagyok kint, de ha visszaolvasom, hogy miket írtam azelőtt, mielőtt kijöttem volna…elég kirívó a fejlődés.
Szabad időmben általában a barátaimmal vagyok, mozizunk, vagy egyszerűen beülünk valahova. Legutóbb korizni voltunk például!
A fogadó család, akiknél lakom, bátran kijelenthetem, hogy Németország legjobb fogadó családja. 3 kisöcsém van, akikkel elég sok időt töltök, hiszen nagyon szeretnek engem. A gyerekek miatt is (és persze miattam is) sok a családi program, amik mindig nagyon jók. Ha éppen semmi programunk nincs, itthon tv-zünk vagy beszélgetünk egy tea mellett. Nagyon nagy szerencsém van, mert a családdal sok helyre el tudok jutni. Például voltam már Hamburgban és Kölnben, valamint májusban utazunk Berlinbe, és nyár elején pedig az Északi-tengerhez. Nagyon fontosnak tartom, hogy a német fővárost megnézhetem, ha már itt vagyok.
A másik nagyon fontos kérdés, ami felmerülhet bennetek: Nincs honvágyad? Természetesen az első 2 hét nagyon rossz volt számomra, abba akartam hagyni a programot és hazamenni. De ilyenkor nem kell megijedni, ez mindenkivel így van, de utána lassan feloldódsz, és élvezni fogod az “új” életed! A mai napra már teljesen elmúlt a honvágy, olyan jól érzem magam.
Mit tudnék Nektek tanácsolni? Ez egy olyan élmény lesz számotokra, amit sosem fogtok elfelejteni.
