Angolul jól beszélek és spanyolul is beszéltem már a kiutazásom előtt,de csak alapfokon,így mikor megérkeztem az új otthonomba egy kicsit elbizonytalanodtam és megrémített,hogy mennyire nem értek semmit abból,amit körülöttem beszélnek,főleg hogy a fogadószüleim sem beszéltek valami jól angolul. A fogadócsaládom rajtam kívül még egy osztrák cserediáklányt is befogadott 3 hónapra és a kezdetekben leginkább vele kommunikáltam és tanultam,egymást segítettük,hogy még jobban megérthessük a nyelvet.
A fogadócsaládom elég nagy volt,mivel Spanyolországban igen elterjedt,hogy a nagyszülők is egy háztartásban élnek a szülőkkel és a gyerekekkel,én is egy ilyen nagycsaládba csöppentem bele. A szülőkkel később alakult ki közöttünk jó viszony,mivel nagyon sokat dolgoztak és elfoglaltak voltak, viszont a nagyszülők szinte már teljesen családtagként kezeltek. Bármi gondom bajom volt,hozzájuk bátran fordulhattam segítségért vagy ha kellett akkor tanácsért. A nyelvtanulásban is sokat segítettek. Esténként a vacsoránál például mindig átnéztük a spanyol nyelvtant és új szavakat vettünk át. A fogadóöcsémmel is nagyon sokat beszéltem és játszottam,mellette is nagyon sokat fejlődött a spanyolom,mivel 8 éves kisfiú létére nagyon aktív volt és ritkán fordult elő,hogy ne lett volna mondanivalója.
Mivel a kiutazásomkor már betöltöttem a 18-at ezért a spanyol oktatási rendszer szerint nekem már a végzős osztályban lett volna a helyem. Az érettségi elkerüléseképpen és a 12.osztályos tantárgyak nehézsége miatt inkább a tudomány szakos 11.osztályba kerültem. A tanítás eléggé eltérő az itthonihoz képest, egy tanév 3 trimeszterre van osztva és ezeket a trimesztereket mindig egy hetes vizsgaidőszakkal zárják le,amire bizonyítványt kapnak a diákok. Így sosem kellett röpdolgozatokat írnom,vagy éppen szóban felelni, mégis mindig fel tudtam készülni a vizsgákra. Az osztályommal nagy szerencsém volt,mindenki nagyon befogadó és aranyos volt,gyakran segítettek ha valamit nem értettem az órákon,és innen került ki később a baráti köröm nagy része. Ami nagyon tetszett az iskolán belül az a tanárok és a diákok közötti kapcsolat volt,ami abszolút közvetlen volt, kicsit szinte már baráti,legyen szó bármilyen szakos tanárról.
Ami legjobban tetszett kint és kulturális különbségnek mondható,az az emberek közvetlensége és lazasága volt. Hihetetlenül közvetlenek a spanyol emberek, mosolygósak és nyitottak az újra. Ezen kívül nagyon családcentrikusak,nagy figyelmet fordítanak egymásra és fontos nekik az is hogy az étkezéseknél is az egész család jelen legyen,ugyanis ilyenkor beszélik meg a családtagok,hogy milyen volt a napjuk és hogy mik a tervek a következő napra nézve. A házunk is mindig tele volt élettel,hétvégente baráti paella sütések és grillpartik zajlottak a házban,vagy éppen 2-3 családdal együtt néztünk filmet a lakásban. Ezek mind maradandó élmények maradnak számomra.
A kint töltött egy évem alatt sokkal magabiztosabb ,és mivel úgymond magamra voltam utalva egy idegen országban és akadályokat leküzdve most már állíthatom, hogy sokkal önállóbb és találékonyabb lettem. Kicsit rám is ragadt a mediterrán temperamentumból és mentalitásból, sokkal nyitottabb vagyok új dolgokra és könnyebben ismerkedek másokkal. Honvágyam egész idő alatt csak Karácsonykor volt,mivel akkor beszéltem először skype-on az itthoniakkal,úgy hogy az összes rokonommal egyszerre beszélhettem. A honvágyam gyorsan lecsillapodott az ünnepek után mivel nagyon sok közös programot szervezett a befogadó családom és egy új cserediáklányt is befogadtak a félévtől,aki később a legjobb barátnőm lett kint.
Akikben felmerült,hogy szeretnének külföldön tanulni,ha csak egy fél évet is,azoknak azt tanácsolom, hogy tiszta lelkiismerettel és bizonytalanság nélkül vágjanak bele. Életem legjobb döntése volt,hogy Spanyolországban élhettem,tanulhattam és ez által kinyílt előttem a világ. Rengeteg külföldi barátságra tettem szert, amik egy életre szólnak és kaptam egy „második családot” is akik bármikor szívesen látnak. Akik még ezek után bizonytalanok azoknak pedig azt tanácsolom,hogy merjék meglépni ezt a döntést,mert ha most nem teszik meg akkor egy életre bánni fogják. Ha mégis belevágnál ebbe a kalandba, akkor tudnod kell,hogy nem lesz könnyű az elején,de az idő elteltével annál jobb lesz,csak mindig légy nyitott és kíváncsi,és akkor hidd el hogy az év végén haza sem akarsz majd jönni,ugyanis én sem szerettem volna. J
