Amikor megérkeztem a semmi közepén lévő kis repülőtérre, kezdtem csak érezni a hihetetlen kulturális sokkot. Tősgyökeres budapestiként nagyon furcsa volt megszokni a természetközeli vidéki életet, ám fogadócsaládom és kinti barátaim is nagyon sokat segítettek és megtanultam értékelni minden előnyét. Egy nagyon szép kis faluban laktam egy tó partján, ami körülbelül Balaton-méretű volt. Iskolába egy, a tó másik oldalán lévő, gimnáziumba jártam. Bár a másfél órás reggeli buszutak az elején megijesztettek, kiderült, hogy ez sokszor a legérdekesebb része a napnak, mindig történt valami érdekes, itt beszéltük meg egymással a legtöbb dolgot. Nagyon jó volt megismerni egy teljesen más kultúrát, és sok új embert. A fogadó családommal tartom a kapcsolatot és szeretnék még visszamenni és ők is meglátogatnak majd itthon. Szinte soha nem volt honvágyam, de ha volt is a kinti család és barátok hamar segítettek, hogy jobban érezzem magam. Összességében életem egyik legjobb élménye volt, és a legjobb döntés volt belevágni ebbe a kalandba.